Dátum: 04.08.2025.
Kedves Fiatalok!
Örömmel szólok hozzátok a 36. Ifjúsági Fesztivál alkalmából, amely, mint minden évben, most is összegyűjt titeket Međugorjéban. A világ számos országából érkeztetek: szívből köszöntelek benneteket a Feltámadott Úr szavaival: „Békesség nektek!”.
Ezekben a napokban a Fesztivál mottóján elmélkedtek: „Az Úr házába megyünk” (Zsolt 122,1). Ez a mondat az úton járásról szól, arról a vágyról, amely Isten felé indít minket, az Ő lakóhelye felé, ahol valóban otthon lehetünk, mert az Ő szeretete vár ránk. Hogyan juthatunk el az Úr házába anélkül, hogy ne vétsük el az irányt? Jézus azt mondta nekünk: „Én vagyok az út” (Jn 14,6): ő maga kísér minket, vezet, erősít bennünket utunkon. Az Ő Lelke megnyitja a szemünket, és megmutatja nekünk azt, amit magunktól nem tudnánk megérteni.
Az életünk útján sosem járunk egyedül. Utunk mindig összefonódik másokéval: arra teremtettünk, hogy találkozzunk, együtt járjunk és felfedezzük a közös célt. Ezért örömmel osztom meg veletek Szent Ágoston gondolatát, aki nem távoli célként beszél az Úr házáról, hanem meghirdeti a zarándoknépként való együtt járás örömét: „Menjünk, menjünk! Így szólnak egymáshoz, és mint apró fények egyetlen lángot alkotnak; és az egymás közötti beszédből született egyetlen láng magával ragadja őket” (Szent Aurelius Ágoston, Enarrationes in Psalmos, PL 37, 1619 old.). Milyen csodálatos kép! Senki sem jár egyedül: bátorítjuk, segítjük egymást. Szívünk lángjai egyetlen nagy lánggá válnak, amely megvilágítja az utat. Ti, kedves fiatalok, nem magányos zarándokok vagytok. Ezen az úton az Úr felé együtt megyünk. Ez az Egyházban megélt hit szépsége.
Mindennapi találkozásainkban együtt zarándoklunk az Úr háza felé. Ebben az értelemben, kedves barátaim, jól tudjátok, hogy egyre inkább digitális világban élünk, ahol a mesterséges intelligencia és a technológia számtalan lehetőséget kínál számunkra. Ne feledjétek: egyetlen algoritmus sem helyettesítheti az ölelést, a pillantást, az igazi találkozást, akár Istennel, akár barátainkkal és családunkkal. Emlékezzetek Máriára: ő is egy kihívásokkal teli utat tett meg, hogy találkozzon rokonával, Erzsébettel. Nem volt könnyű, de sikerült neki, és ez a találkozás örömöt hozott: Keresztelő János örvendezett anyja méhében, felismerve az Úr élő jelenlétét Szűz Mária méhében. Ezért Mária példáját követve arra buzdítalak benneteket, hogy keressék az igazi találkozásokat. Örüljetek együtt, és ne féljetek sírni a sírókkal, ahogy Szent Pál mondja nekünk: „Örüljetek az örvendezőkkel, sírjatok a sírókkal” (Róm 12,15).
Sokféle nemzetből érkeztetek Međugorjéba, és talán úgy érzitek, hogy a nyelv vagy a kultúra akadályozza a találkozást: legyetek bátrak. Van egy nyelv, amely erősebb minden akadálynál, ez pedig a hit nyelve, amelyet Isten szeretete táplál. Ti az Ő Testének tagjai vagytok, ami az Egyház: találkozzatok, ismerjétek meg egymást, osszátok meg tapasztalataitokat. Csak így, együtt járva, egymást támogatva, egymás útját megvilágítva juthatunk el az Úr házába. Micsoda öröm tudni azt, hogy az Atya szívesen lát minket házában, szeretettel vár, és nem egyedül, hanem együtt kell járnunk!
Ha valaki közületek itt az élet zarándoklatán különleges hívást érez a megszentelt életre vagy a papságra, arra buzdítalak benneteket, hogy ne féljetek válaszolni. Ez a hívás, amely bennetek visszhangzik, Istentől jön; a szívünkhöz szól. Hallgassátok bizalommal: az Úr igéje ugyanis nemcsak valóban szabaddá és boldoggá tesz minket, hanem emberként és keresztényként hitelesen valósul meg bennünk. Kedves fiatalok, miközben mindnyájatokat a Boldogságos Szűz Máriára, Jézus Anyjára és a mi Anyánkra bízlak, imámmal kísérlek benneteket. A Legszentebb Szűz bátorítson és vezessen benneteket az élet útján, hogy a béke és a remény hírnökei legyetek.
Mindnyájatokra szívből adom apostoli áldásomat.
Castel Gandolfo, 2025. július 9.
XIV. Leó pápa
