Bejelentkezés

Bevezető az üzenetekhez

A Medjugorjei Mária-jelenések rövid történeti áttekintése

Már jó ideje, hogy Medjugorjében (Čitluk, Bosznia-Hercegovina) hat szavahihető tanú esküvel megerősítve állítja, hogy 1981. június 24. óta a Szűzanya, (horvátul „Gospa”), mindmáig megjelenik nekik.

Első nap

A fent említett napon 18 óra körül a Crnica- domb területén öt gyerek: Ivanka Ivanković, Mirjana Dragićević, Vicka Ivanković, Ivan Dragićević és Milka Pavlović egy hihetetlenül szép asszonyt láttak egy kisgyermekkel a karján. Nem szólt hozzájuk, de intett, hogy jöjjenek közelebb. Ám a gyerekek úgy meg voltak lepődve és ijedve, hogy nem mozdultak, bár gondolták, hogy a Szűzanyát látják.

Második nap

A második napon, 1981. június 25-én a gyerekek elhatározták, hogy megint találkoznak azon a helyen, ahol a Szűzanya megjelent nekik, abban a reményben, hogy újra láthatják. Hirtelen erős fény villant fel, és amikor felnéztek, megpillantották a Szűzanyát, ezúttal a gyermek nélkül. Kedvesen mosolygott, és leírhatatlanul szép volt. Intett, hogy jöjjenek közelebb. A gyerekek egymást bátorítva odaléptek. Majd térdre estek és elkezdtek imádkozni: „Miatyánk...”, „Üdvözlégy Mária...” és „Dicsőség az Atyának...”. A Szűzanya velük mondta az imákat az Üdvözlégy kivételével. Majd az imádság után beszélgetésbe kezdett a gyerekekkel. Elsőként Ivanka tett fel neki kérdést az édesanyjával kapcsolatban, aki két hónappal azelőtt halt meg. Aztán Mirjana kért tőle egy jelet, ami az emberek előtt bizonyítaná, hogy nem hazudnak és szellemileg nem sérültek, mint ahogy némelyek állították róluk.

Végül a Szűzanya ezekkel a szavakkal távozott: „Isten legyen veletek, angyalkáim!“ De még előtte a gyerekek kérdésére, hogy másnap is eljön-e, bólintással válaszolt.

A gyerekek elbeszélése szerint az egész találkozás leírhatatlan volt. Az előző naphoz képest két gyerek nem volt jelen, Ivan Ivanković és Milka Pavlović, viszont a kis csapat kibővült két új taggal, Maria Pavlović-csal és Jakov Čolo-val. A második naptól fogva ennek a hat gyereknek jelent meg rendszeresen a Szűzanya.  Ivan Ivanković és Milka Pavlović, akik az első napon velük voltak, nem látták többé a Szűzanyát, hiába tértek később vissza a helyszínre ennek reményében.

Harmadik nap

1981. június 26-án a gyerekek izgatottan várták az este hat órát, a jelenések megszokott időpontját. Felkeresték a megszokott helyet, hogy a Szűzanyával találkozzanak. Nagy boldogság töltötte el őket, habár az örömükbe némi félelem is vegyült azzal kapcsolatban, hogy vajon hova fognak vezetni ezek az események. Ennek ellenére valami belső erő vonzotta őket a Szűzanyával való találkozásra.

Még úton voltak, amikor hirtelen háromszor erős fény villant fel. Számukra és az őket követők számára ez volt a jel, amely a Szűzanya jelenlétéről tanúskodott. Ezen a napon a Szűzanya ugyanazon a sík területen jelent meg, mint az előző napokban, csak kicsit magasabban. Majd hirtelen megint eltűnt. De amint elkezdtek imádkozni a gyerekek, visszatért. Vidáman, derűsen mosolygott, és ismét lenyűgözően szép volt.

Amikor otthonról indultak, egy idősebb asszony azt ajánlotta nekik, vigyenek magukkal szentelt vizet, hogy megállapíthassák, a jelenés nem a sátántól való-e. Amikor Vicka meglátta a Szűzanyát, felé hintette a szentelt vizet, s az alábbi szavakat mondta: „Ha a Szűzanya vagy, kérlek, maradj, de ha nem, távozz tőlünk!“ A Szűzanya mosolygott, és ott maradt a gyerekekkel. Aztán Mirjana a neve után érdeklődött, amire így válaszolt: „A Szent Szűz vagyok.”

Ugyanezen a napon, amikor lefelé ereszkedtek a Podbrdoról, a Szűzanya másodszorra is megjelent, ezúttal csak Marijának, és ezt mondta: „Béke, béke, béke, egyedül a béke! Engesztelődjetek ki!” A háta mögött Marija egy keresztet pillantott meg. Ezután könnyek közt ismételte a Szűzanya a következő szavakat: „Béküljetek ki Istennel és egymással!” Mindez körülbelül a jelenések helye felé vezető út felénél történt.

Negyedik nap

1981. június 27-én háromszor is megjelent a Szűzanya a gyerekeknek. Ezek alkalmával a Szűzanya a gyerekek által feltett kérdésekre válaszolt. A papoknak is üzent: „Kérem a papokat, hogy szilárdan álljanak a hitben, és törődjenek a rájuk bízottak hitével!”

Jakov és Mirjana újból jelet kértek tőle, ugyanis az emberek azzal vádolták őket, hogy hazudoznak és kábítószerekkel élnek. „Ne féljetek semmitől!”, válaszolta nekik.

Mielőtt elment volna, megkérdezték tőle, hogy visszatér-e megint. Erre igennel felelt. A Podbrdoról lefelé jövet megjelent nekik még egyszer, hogy búcsút vegyen tőlük az alábbi szavakkal: „Isten legyen veletek, angyalkáim, menjetek békével!“

Ötödik nap

1981. június 28-án kora reggeltől hatalmas embertömeg gyülekezett össze mindenfelől, a számuk estére elérte körülbelül a tizenötezret. Ugyanezen a napon Jozo Zovko, a helyi plébános magához hívta a gyerekeket, és alaposan kikérdezte őket az elmúlt napok eseményeiről, mit is láttak és hallottak. A Szűzanya a megszokott időben ismét megjelent, a gyerekek együtt imádkoztak vele, és kérdéseket tettek fel neki. Vicka például megkérdezte: „Kedves Szűzanya, mit kívánsz tőlünk és mit vársz a papoktól?” A Szűzanya így válaszolt: „Az emberek imádkozzanak és legyenek szilárdak a hitben!” Ami a papokat illeti, azt mondta, hogy legyenek szilárdak a hitben és másokat is segítsenek ebben.

Ezen a napon a Szűzanya többször megjelent és eltávozott. Egyik alkalommal azt kérdezték tőle a gyerekek, hogy miért nem a templomban jelenik meg és úgy, hogy mindenki láthassa. A válasza így hangzott: „Boldogok, akik nem látnak, és mégis hisznek!”

Bár a tömeg a gyerekeket kérdésekkel ostromolta, és a nap is elég fülledt volt, a gyerekek mégis a mennyországban érezték magukat.

Hatodik nap

1981. június 29-én a gyerekeket elvitték Mostarba orvosi vizsgálatra, melynek eredményeként teljesen egészségesnek nyilvánították őket. Az orvos véleménye szerint: „A gyerekek szellemileg nem sérültek”, mint azt a vizsgálatot indítványozó személy valószínűleg feltételezte.

A Jelenések-hegyén ezen a napon minden eddiginél nagyobb tömeg gyűlt össze. Amint megérkeztek a gyerekek a megszokott helyre, és belekezdtek az imádságba, megjelent a Szűzanya. Ez alkalommal nyomatékosan kérte őket, hogy továbbítsák: „Az emberek legyenek szilárdak a hitben és ne féljenek!”
Ezen a napon egy orvosnő is odajött, hogy megfigyelje őket. Az volt a kívánsága, hogy a jelenések alatt megérinthesse a Szűzanyát. A gyerekek odaérintették a kezét ahhoz a ponthoz, ahol a Szűzanya vállát látták. A doktornő bizsergést érzett, és bár ateistának vallotta magát, beismerte: „Itt valami különös dolog történik.”

Ugyanazon a napon egy Daniela Setka nevű gyermek csodás módon meggyógyult. A szülei hozták el Medjugorjébe, és a gyógyulásáért imádkoztak. A Szűzanya azzal a feltétellel ígért neki gyógyulást, hogy a szülei imádkoznak, böjtölnek ezért, és szilárdan hisznek benne. Mindezek után a gyermek meggyógyult.

Hetedeik nap

1981. június 30-án két lány rábeszélte a gyerekeket a békés séta reményében egy hosszabb kocsikázásra. Valójában meg akarták akadályozni, hogy a jelenés megszokott idejében a szokott helyen lehessenek. Bár a gyerekek a megszokott időben tényleg távol jártak a Podbrdotól (több, mint egy kilométerre), az adott pillanatban, mint egy parancsra mind azt kérték, hogy hadd szállhassanak ki az autóból. Amint kint voltak és elmondtak egy imát, a Szűzanya a Podbrodo felől érkezve eljött hozzájuk. Elimádkozták a „hét Miatyánkot” stb. A lányok mesterkedése tehát nem járt sikerrel.

Nem sokkal később a rendőrség megakadályozta, hogy a gyerekek és a zarándokok megközelítsék a jelenések helyét, a Podbrdot. Míg végül teljesen meg is tiltotta a gyerekeknek, majd mindenkinek, hogy odamenjenek. De a Szűzanya újra és újra megjelent titkos helyeken: otthonaikban, a földeken. A gyerekek időközben nagy bizalommal lettek iránta, nyíltan beszéltek vele, minden erejükkel igyekeztek teljesíteni a kéréseit, megszívlelték az üzeneteit, vagy ha óva intette őket. Így folytatódtak az események Medjugorjében egészen 1982. január 15-ig.

Időközben a plébánia papjai a templomba irányították a zarándokokat, lehetőséget adva nekik, hogy a plébániával együtt imádkozzák a rózsafüzért, és együtt ünnepeljék a szentmisét. A gyerekek is támogatták a rózsafüzér imádkozását. Néha a Szűzanya eközben jelent meg nekik a templomban. A plébános is látta egyszer a Szűzanyát a rózsafüzér imádkozása közben. Hirtelen félbeszakadt az imája és egy jól ismert dalra fakadt: „Lijepa si, lijepa, Djevo Marijo..” „Ó, milyen szép vagy te, Boldogságos Szűz Mária!” Az egész templom észlelte, hogy valami szokatlan történhetett vele. Utólag tanúságot tett róla, hogy látta a Szűzanyát. Így lett a jelenések  pártfogója abból, aki addig nemcsak hogy kételkedett a jelenések valósságában, de fel is lépett minden azzal kapcsolatos híreszteléssel szemben. A jelenések támogatásában hűséges maradt egészen a börtönbüntetésig.

Január 15-től a plébániatemplom egyik zárt helyiségében voltak a jelenések. A plébános a fellépő nehézségek, részben veszélyek miatt adott engedélyt erre, mert mindettől a látnokokat meg akarta óvni. Előtte a látnokok megbizonyosodtak róla, hogy mindez a Szűzanya szándékaival egyezik. A megyéspüspök határozata miatt 1985. áprilisától nem lehettek többé a jelenések a templomban, ezért a plébánia egyik szobájában folytatódtak.
A jelenések kezdete óta a mai napig csupán öt olyan nap telt el, amelyen egyik látnok se látta a Szűzanyát.

Semmi sem volt azóta állandó: sem a Szűzanya jelenéseinek a helye, sem az időtartama, sem az érintett látnokok csoportja, illetve személye. Néha a jelenés két percig tartott, máskor egy óráig is. Nem a gyerekek akaratától függtek a jelenések körülményei. Néha imában várták, de a Szűzanya nem jött el, majd nem sokkal később váratlanul és előre nem látható módon mégis megjelent. Néha egyiküknek megjelent, de a többieknek nem. Ha nem ígérte meg, hogy egy meghatározott időpontban érkezik, nem lehetett tudni, hogy egyáltalán eljön-e, és ha igen, mikor. És nem is csak a kijelölt látnokoknak jelent meg, hanem másoknak is, különböző származású, és korosztályú, más-más neveltetéssel, élettörténettel, külsővel rendelkező személyeknek. Mindez azt bizonyítja, hogy a jelenések nem pusztán a képzelet szüleményei. Nem függnek az időtől, a helytől, a látnokok és a zarándokok imáitól vagy vágyaitól, csakis egyedül Attól, és Annak az akaratától, aki a jelenéseket megengedi.

Üzenetek

Valamennyi látnok egybehangzó tanúsága szerint a Szűzanya a jelenések alkalmával számos üzenetet adott rajtuk keresztül az embereknek.
Az üzeneteket mégis össze lehet foglalni öt témakörben, mivel mindegyikük az öt témakör közül valamelyik megnevezését illetve kibontását tartalmazza.

Az üzenetek általános áttekintése

Béke

A Szűzanya már a harmadik napon kiemelte, hogy a legfontosabb üzenete a békéről szól. „Béke, béke, béke, egyedül a béke! Engesztelődjetek ki!” Majd kétszer is megismételte, „Béküljetek ki Istennel és egymással!”. Ha figyelembe vesszük, hogy Marija szemei előtt egy kereszt rajzolódott ki, miközben ezt az üzenetet kapta, kétségtelenül arra a következtetésre jutunk, hogy ez a béke Istentől ered. Istentől, aki Mária által Krisztusban a mi békénk lett. „Mert ő a mi békességünk...”

(Ef 2,14). Ezt a békét a világ nem tudja megadni (vö. Jn 14,27), így Krisztus azzal bízta meg a tanítványait, hogy ők vigyék el azt a világba
(vö. Mt 10,11-12), hogy minden ember a „békesség fia” lehessen (Lk 10,6). Ezért lép fel Medjugorjében a Szűzanya, aki az „Apostolok Királynője” különösen pedig mint a „Béke Királynője”. Ki tudná nála jobban a mai világot, melyet a pusztulás fenyeget, meggyőzni arról, hogy milyen nagyszerű és szükséges a béke?

Hit

A Szűzanya üzenetei másodsorban a hitről szólnak. Már a jelenések negyedik, ötödik és hatodik napján figyelmeztette a Szűzanya a jelenlevőket, hogy gyökerezzenek meg a hitben, és érthető módon ezt az üzenetét többször meg is ismételte. Hit nélkül nem találhatunk rá a békére. De nem is csak erről van szó, hanem arról, hogy a hit a válaszunk Isten Igéjére, melyet nemcsak kimondott, hanem nekünk is akar ajándékozni. Ha hiszünk, befogadjuk Isten Igéjét, amely Jézus Krisztusban „a mi békességünk” lett (Ef 2,14).

Ha befogadjuk, új teremtményekké válunk, új életünk lesz Krisztusban, részesedünk Isten életéből (vö. 1Pét 1,4; Ef 2,18). Ez a béke útja, a békéé Istennel és az emberekkel.

Még egyszer: nincs, aki a Szűzanyánál jobban tudná, mennyire szükségünk van a hitre, hogy mennyire kihat az életünkre. Ezért irányítja rá a figyelmünket minden adandó alkalommal, és ezért szólítja fel a látnokokat, hogy adják tovább másoknak is a hit fényét.

A Szűzanya rámutat arra, hogy a hitben minden vágyunkra választ kapunk. Felhívja rá a figyelmünket, hogy a hitnek meg kell előznie minden imánkat, vágyunkat és kérésünket, ami az egészségünkre és minden egyébre irányul, amire szükségünk van.

Megtérés

A megtérés is olyan téma, amiről a Szűzanya az üzeneteiben gyakran szól. Ebből arra következtethetünk, hogy a hit gyengeségét illetve teljes hiányát tapasztalhatta a ma élő embereknél. Emiatt lehetetlen számukra, hogy megtérés nélkül a békére leljenek. A valódi megtérés a szív megtisztulását jelenti (vö. Jer 4,14), mert a romlott, tévútra tért szív könnyen rossz kapcsolatokat köt, és ezekből a társadalmi rend bomlása és igazságtalan törvények fakadhatnak. A szívünk radikális átalakulása, azaz megtérése nélkül nincs béke. Ez az oka annak, hogy a Szűzanya újra és újra a gyakori gyónásra szólít fel. És erre mindannyiunknak kivétel nélkül szüksége van, hiszen „nincs egy igaz ember sem; ... mindnyájan eltévedtek, ... nincs, aki jót tenne” (Róm 3,11-12).

Imádság

A jelenések ötödik napjától kezdődően szinte naponta kérte a Szűzanya, hogy imádkozzunk. Mindenkit a szüntelen imára szólít fel, amire maga Krisztus is tanított minket (vö. Mk 9,29; Mt 9,38; Lk 11,5-13). Az imádság formálja, erősíti a hitünket, imádság nélkül nem működhet jól a kapcsolatunk Istennel, de a többi emberrel sem. Az imádság arra is emlékeztet minket, hogy milyen közel van hozzánk Isten, még a hétköznapjainkban is. Az imádságban elismerjük Őt Istennek, hálát adunk ajándékaiért, és betelünk reményteli várakozással mindazt illetően, amiben szükséget szenvedünk, ilyen elsősorban a megváltásunk. Az imádság az egyes embereket kiegyensúlyozottá teszi, és megerősíti az Istenhez fűződő igaz kapcsolatban, ami nélkül lehetetlen békében élni Istennel és a felebaráttal egyaránt. Isten Igéje minden emberrel megismertette magát, és válaszra vár. Éppen ez az, ami létjogosultságot ad az imádságnak.  Válaszunk legyen a „kimondott hit”, az imádság. Imádság közben alakul, megújul, erősödik, megszilárdul a hitünk. Valamint ezáltal tanúságot is teszünk a Szentírásról és Isten létezéséről, ami másokat is hitbeli válaszadásra indíthat.

Böjt

A Szűzanya már a jelenések hatodik napján többször beszélt a böjtről, mint olyan dologról, ami erősíti a hitet. A böjt gyakorlata segít minket az önkontrollunk erősítésében. Csak az igazán szabad, aki képes az önuralomra, és így képes elveszíteni önmagát Istenért és a felebarátaiért, hiszen a hit éppen erre hív minket. A böjt a garancia arra, hogy önmegtagadásunk szilárd és komoly. Segít megszabadulni a függőségeinkből, különösen a bűn rabságából. Aki nem tartja kézben önmagát, az valami módon bizonyosan függőségben él. Ezért segítségünkre siet a böjt, és megakadályozza, hogy rendetlen vágyaink irányítsanak és haszontalanul éljünk, eltékozoljuk a valódi javainkat, amelyekkel másokat szolgálhatnánk és segíthetnénk a megélhetésben.

A böjt segít újraéleszteni magunkban a szegények és a gyengék iránti szeretet kegyelmét, ami bizonyos fokig képes csökkenteni a szegények és a gazdagok közti nagy különbséget, és ezáltal gyógyír lehet a szegények vágyaira és a gazdagok határtalan luxuskörülményeire. Továbbá a maga módján a böjt a béke szolgálatában is áll, ugyanis ezt veszélyezteti a szegények és a gazdagok életmódja közti szakadék.

Összefoglalásként azt mondhatjuk, hogy a Szűzanya üzenetei alapján a béke az a legfőbb jó, amit a hit, a megtérés, az ima és a böjt segítségével érhetünk el.

Különleges üzenetek

Amellett az öt fő üzenet mellett, amelyekről eddig beszéltünk, és amelyeket a Szűzanya közvetlenül az egész világnak küldött, a medjugorjei plébánia hívei és az oda érkező zarándokok 1984. március elsejétől minden csütörtökön külön üzeneteket is kaptak tőle, főként Marija Pavlović nevű látnokon keresztül. A hat látnokon kívül kiválasztotta tehát a Szűzanya a medjugorjei plébániát is az ideérkező zarándokokkal együtt, hogy munkatársai és tanúi legyenek. Ezt nyilvánvalóvá teszi már az első csütörtöki üzenet, amelyben így szólt: „Ezt az egyházközséget különleges módon kiválasztottam, és vezetni szeretném.” Ezt később megerősítette, amikor ezt mondta: „Drága gyermekek, szeretlek benneteket, s különösen kiválasztottam ezt a plébániát, amely kedvesebb nekem, mint a többi, ahol örömmel tartózkodtam, amikor a Mindenható elküldött.” (1985. március 21.)

A Szűzanya meg is okolta a választását: „Ti, akik ebben az egyházközségben vagytok, térjetek meg! Ez a második kívánságom. Így térhetnek majd meg azok is, akik idejönnek.” (1984. március 8.) „Különösen titeket kérlek, akik ehhez a plébániához tartoztok, hogy éljetek üzeneteim szerint.” (1984. augusztus 16.)

Mindenekelőtt a plébánia híveinek és a zarándokoknak kell a jelenések és az üzenetek tanúivá válniuk, hogy aztán a Szűzanyával és a látnokokkal egységben megvalósíthassák az ő terveit, melyek a világ megtérését és Istennel való kiengesztelődését célozzák. A Szűzanya jól ismeri a világ megmentésére kiválasztott munkatársainak – a plébánia híveinek és a zarándokoknak – a természetét, a gyengeségeit. Tudja, hogy természetfeletti erőre van szükségük ehhez a feladathoz, és ezért vezeti őket ennek az erőnek az elsődleges forrásához: az imádsághoz. Újra és újra szenvedélyesen hív mindannyiunkat az imára. Az imádság különböző formái közül különösen a szentmise fontosságát hangsúlyozza (1985. március 7.; 1985. május 16.), és a legméltóságosabb Oltáriszentség imádását szorgalmazza (1984. március 15.).  Ugyancsak bátorít a Szentlélek tiszteletére (1985. április 11.; 1988. május 23., stb.), és a Szentírás olvasására (1984. szeptember 8.; 1985. február 14.).

A plébániának és az odaérkező zarándokoknak címzett különleges üzenetekkel az volt a Szűzanya célja, hogy elmélyítsék az egész világnak szóló első üzeneteket, és elősegítsék, hogy nyitottabban fogadják azokat. 1987. január 25-től ad a Szűzanya Marija Pavlovićon keresztül a csütörtöki napok helyett minden hónap 25-én üzeneteket, és ez a mai napig így folytatódik.

P. Ljudevit Rupčić
P. Ljudevit Rupčić OFM teológia professzor, egyik legfontosabb munkája volt a Szentírás horvát nyelvre fordítása.