Dátum: 14.03.2013.
Az új 266. pápa Jorge Mario Bergoglio, argentin származású jezsuita szerzetes. Hetvenhat éves és eddig Buenos Aires érseke volt. Az új pápa a Ferenc nevet választotta. Az egyház történetében ez az első alkalom, hogy Róma püspöke ezt a nevet vette fel, ugyanúgy, mint az is, hogy Latin Amerika-i jezsuita szerzetest választottak pápának.
Jorge Mario Bergogolio 1936. december 17-én Buenos Airesben, ötgyermekes családban született, édesapja olasz származású bevándorló volt. Az új pápa argentin és olasz állampolgárságú. Vegyészipari középiskolát végzett, majd azután döntött a papi hivatás mellett. 1958. március 11-én kezdte meg a noviciátust a Jézus Társasága (jezsuiták) közösségében. Chilében végezte humán tanulmányait, majd 1963-ban visszatért Buenos Aires-be, ahol filozófiából szerzett diplomát a San José egyetemen San Miguelben. A következő két évben irodalmat és pszichológiát tanított Santa Fe-ben, az Immaculata intézetben, majd 1966-ban ugyanezeket a tantárgyakat oktatta Buenos Aires Salvatore nevű intézményében.
1967-től 1970-ig teológiát tanult San Jose egyetemen San Migelben. 1969. december 13-án pappá szentelték, a jezsuita közösségben pedig 1970-1971 között teljesítette jelölt idejének harmadik szakaszát a spanyolországi Acali de Henaresben, majd 1973. április 22-én letetette örökfogadalmát.
1972-1973 között San Miguelben novíciusmester volt, majd a teológiai egyetem professzorává, később pedig a rendtartomány konzultorává és az intézmény rektorává nevezik ki. 1973. július 31-én megválasztották Argentína jezsuita provinciálisának. Ezt a tisztségét hat éven át töltötte be. 1980-tól 1986-ig annak a filozófiai és teológiai szemináriumnak a rektora volt, amelyben végzett San Miguel-ben, majd később ott volt plébános is.
1986-ban Németországban fejezte be doktori disszertációját. Elöljárói a Salvatore intézetbe küldték, ahonnan átkerült Cordobi-ba a jezsuita templomba, ahol lelkivezetői és gyóntatói szolgálatot végzett.
Boldog II. János Pál pápa 1992. május 20-án Buenos Aires segédpüspökévé nevezte ki, majd ugyanebben az évben június 27-én felvették a püspöki rendbe Antonio Qarracina bíboros révén, a társszentelő Ubaldo Calebresi apostoli nuncius és Mercedes-Lujana Emilio Ognjenović püspök volt.
1997. június 3-án ki Buenos Aires segédérsekévé, majd 1998. február 28-án Qarracina bíboros halála után követte őt az érseki szolgálatban.
Érsekként is tömegközlekedéssel járt, és a püspöki palota helyett bérelt lakásban élt, amivel kiérdemelte a „szegények bíborosa” nevet.
Spanyolul, olaszul és németül beszél. Sokoldalú: jó szakács, szereti az operát, a görög műveltség barátja, Shakespeare és Dosztojevszkij a kedvenc írója. Jól úszik, holott gyerekkora óta tüdőproblémái vannak.
Több könyvet írt: 1982-ben "Meditationes para religiosos" (Elmélkedés szerzetesek számára), 1986-ban "Reflexiones sobre la vida apostolica" (Gondolatok az apostoli életről), és 1992-ben "Reflexiones de esperanza" (Elmélkedés a reményről).
Agentínai keleti rítusú híveinek vezetője volt, de emellett az argentínai katolikus egyetem főtitkári posztját is betöltötte.
2001 októberében a 10. püspöki szinódus főbírója volt.
2005 novemberétől 2011 novemberéig az Argentin Püspöki Konferencia elnöke. Boldog II. János Pál 2001. február 21-i konzisztóriumon bíborosnak nevezte ki, címtemploma Szent Bellarmin Róbert templom. A Latin Amerikai Bizottság, a Családtanács, az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció valamint a Megszentelt Élet Intézményei Kongregációjának tagja.
