"Drága gyermekek! Ma mindnyájatokat imádságra hívlak. Gyermekeim, tárjátok ki egészen szívetek ajtaját az imádságra, a szív imájára, és akkor a Magasságbeli majd tudja használni szabadságotokat és elkezdődik megtérésetek. A hit erőssé válik és teljes szívből ki tudjátok mondani: Istenem és mindenem. Meg fogjátok érteni gyermekeim, hogy itt a Földön minden mulandó. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra."
Elmélkedés a Szűzanya 2013. november 25-i üzenetéről
"Drága gyermekek! Ma mindnyájatokat imádságra hívlak.
Gyermekeim, tárjátok ki egészen szívetek ajtaját az imádságra, a szív imájára, és akkor a Magasságbeli majd tudja használni szabadságotokat és elkezdődik megtérésetek.
A hit erőssé válik és teljes szívből ki tudjátok mondani: Istenem és mindenem.
Meg fogjátok érteni gyermekeim, hogy itt a Földön minden mulandó.
Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra."
Ma mindnyájatokat imádságra hívlak.
Miért hív újra és újra a Szűzanya imádságra bennünket? Miért mindig imára hív? Nem lehetne inkább valami más? Feltételezem, hogy bennetek is felmerültek ilyen és ehhez hasonló kérdések. Ez valóban jogos, ezért mi is még egyszer feltesszük kérdést: Miért olyan fontos az ima, hogy a Szűzanya szüntelenül imádságra hív bennünket?
Ha az imára úgy tekintünk, mint az ébredés idejére, meg fogjuk érteni az imádságra hívás fontosságát. Szükségünk van az imára, mert mindannyiunk számára fontos, hogy felébredjünk. Bennünket, mindnyájunkat egy idő után elnyom az álom, lelassulunk, elfáradunk, vakokká és süketekké válunk. Bennünk van ugyan a hit, de erőtlen, gyenge. Az Istenbe vetett bizalom nem tűnt el ugyan a szívünkből, de a jövőtől való félelem erősebb a bizalomnál. Van bennünk szeretet, de nem tüzes, lángoló. Nem bontakozunk ki, hanem hervadozunk, közömbössé váltunk. Nincs kedvünk az imához, a szentmiséhez, a szentségimádáshoz, a szentírásolvasáshoz. Vagy éppen, amikor imádkozunk, vagy szentmisén veszünk részt tompák az érzéseink, nem érzékelünk, nem hallunk, unatkozunk, nem is vagyunk jelen, a gondolataink messze, távol vannak…
Ezek azok a jelek, amelyek arról tanúskodnak, szükséges, hogy felébredjünk. Az ima – felébredés. Más részről pedig a felébredésnek az imában kell megtörténnie. Az ima, a szentmise, a szentségimádás pillanatai – azok a percek, amelyeket az ébredésre kell felhasználnod. Ezekben a pillanatokban fel kell, hogy ébredjen a hited és az Istenbe vetett bizalmad, a reményed és a szereteted. Ez az, az idő, amikor gyakorolnod kell azt, hogy jelen légy, itt és most. Százszor is tudatosítanod kell, amikor eltévelyegsz és fel kell ébredned…
Ezért az ima és a szentmise előtt, de alatta is imádkozz a Szentlélekhez, például így: Szentlélek kérlek, ébressz fel… ébreszd fel bennem a hitet… ébreszd fel bennem a Jézus iránti szeretetet…
Tárjátok ki egészen szívetek ajtaját az imádságra, a szív imájára,
Szívünk gyakran zárva van az ima előtt, különösen a szív imája előtt. Mit jelent, hogy zárva van? Tompaságot, érzéketlenséget, kedvetlenséget és közömbösséget Isten iránt, lanyhaságot, hidegséget… Így eltávolodunk Istentől és már nem is lesz szükségünk rá. Nem érezzük szükségét annak, hogy misére menjünk, sem annak, hogy imádkozzunk… Az ima értelmetlennek tűnik számunkra…
Hogyan nyissuk meg a szívünket az imára? Mitől nyílik meg a szív? A szeretettől! A szeretet felmelegíti a szívet, megolvad a jég, felébreszti bennünk az Isten utáni vágyat.
Ezért imádkozzunk az Isten iránti szeretetért, például így: Szentlélek kérlek, ébreszd fel bennem az Isten iránti szeretetet, hogy megszeressem Őt, éhezzek rá, szomjazzam Őt… Ébreszd fel bennem az imádságra való vágy a szeretetét…
és akkor a Magasságbeli majd tudja használni szabadságotokat
Amikor felébred bennük az Isten és az ima iránti szeretet, akkor minden megváltozik.
Amíg bennünk lomhaság, eltévelygés, hidegség és közömbösség uralkodik, nem vagyunk szabadok. Alszanak a gondolataink és a képzeletünk…
Míg bennünk negatív érzések vannak valaki iránt, ezek a negatív érzések uralkodnak fölöttünk; irányítanak bennünket, oda visznek, ahová csak akarnak; azt mondják nekünk: ne köszönj annak a személynek, negatívan beszélj róla… Ekkor rabok vagyunk. Amíg gyűlölet van bennünk, nem vagyunk szabadok.
Amikor a szeretet felébred bennünk és legyőzi a negatív érzéseket, akkor megszületik bennünk a szabadság. Csak, és egyedül akkor lehetünk szabadok, ha szeretet van bennünk.
Szent János mondja: Ahol szeretet, ott az Isten. És ahol az Isten, ott a szabadság. Amikor a szívben szeretet van, akkor Isten elkezd működni az emberben; elkezdi megváltoztatni, alakítani az ő terve szerint.
Tehát amikor szívvel kezdesz imádkozni, akkor elkezdesz szeretni. Akkor szeretetből imádkozol. Minden munkád új minőséget nyer. Minden valahogyan más lesz. Te pedig szabaddá válsz.
Természetes, hogy néha beleesel a rabság, az eltévelyedés valamelyik formájába…, de szüntelenül felébredsz és felismered eltévelyedésedet és rabságodat. Így szabaddá válsz.
és elkezdődik megtérésetek.
Imádkozhatsz úgyis, hogy közben nem változol. Ha nem szívvel imádkozol, akkor nem látod önmagad, nem látod a bűneid. Olyan vagy, mint az a farizeus, aki a templomban imádkozik és csak a mások hibáját látja, a sajátját nem. Jézus azt mondja, hogy a farizeus nem igazult meg, mert az ima nem változtatja meg. Ugyanúgy megy haza, ahogyan jött.
Az ima értelme a változás, téged változtat meg! Szent Ágoston mondja: Te ne azért imádkozz, hogy Istent informáld, hanem azért, hogy önmagad transzformáld (megváltoztasd).
Ezért mindig tarts önvizsgálatot. Ellenőrizd le, milyen vagy ima után?! Ne ítélj meg másokat, ítéld meg önmagad! Ha csak mások negatív tulajdonságait látod és a pozitívot nem, vizsgáld meg az imádat! Ha minden problémáért másokat hibáztatsz, és magadat mindig kimented, változtass imamódot, mert nem szívvel imádkozol. Kezdj el szívvel imádkozni és elkezdődik megtérésed!
A hit erőssé válik és teljes szívből ki tudjátok mondani: Istenem és mindenem.
A szívvel való ima felébreszti hitedet, megerősíti azt. Pontosabban, szívvel imádkozni azt jelenti hittel, Istenbe vetett nagy bizalommal imádkozni. Amikor szívedben nagy bizalmat érzel Isten iránt; amikor úgy érzed teljesen átadod magad Istennek, hogy többé már nem aggódsz, hanem Istenbe vetett bizalommal élsz napról-napra, a jelen pillanatnak élsz, akkor meg fogod érezni és érteni a szívedben e szavak értelmét: „Istenem és mindenem”.
Most pedig Istenbe nagy vetett bizalommal a szívedben, kitárt kézzel ismételd a szavakat: Istenem és mindenem… Istenem és mindenem…
Meg fogjátok érteni gyermekeim, hogy itt a Földön minden mulandó.
Az a gondolat, hogy ezen a Földön minden mulandó elszomoríthat, kétségbe eshetünk és elfoghat bennünket a félelem. De, amikor szívvel elkezdesz imádkozni, azzal az Istenbe vetett mély bizalommal, hogy mindent Ő irányít, az Ő kezében vagy, csakis Hozzá tartozol, akkor meg fogod tapasztalni a szabadságot. Fel fogod fedezni az evilági dolgok értelmét, azt, hogy: nem örökkévalók, nem a tieid, nem a te tulajdonod, ajándékba kaptad, segítségül e földi létbe és egyszer majd el kell engedned őket. Amikor majd megtanulsz úgy élni a dolgokkal, hogy többé nem leszel rabja azoknak, akkor fogod megtapasztalni az igazi boldogságot.